2009. február 14., szombat

Újra köztetek

Hát újra köztetek! Legalábbis megpróbálok újra szép lassan visszatérni hozzátok. Pontosan ma egy hónapja, hogy elveszítettem apukámat, sajnos elég fiatalon. 50 éves volt októberben. Leírom a történetünket, hátha valakinek tanulságos lesz.
Tudni kell apuról, hogy 1991-ben megoperálták gégerákkal, és egész életére kanülös lett. Szerencsére akkor kigyógyult belőle, de rokkantnyugdíjas lett. Szép lassan átvészelte azt a korszakot, még dolgozni is dolgozott a halála előtti hétig. 4 hete így szombaton megfázott, ami rajta hétfőre virradó éjszaka jött ki. Ápolgattuk, hoztunk neki gyógyszert, ilyen már volt többször is nála, de mindig kigyógyult belőle. Most viszont nem. Szerda reggelre (14-én) már annyira rosszul volt, hogy kihívtuk az orvost hozzá. A háziorvosunk helyett egy helyettes, nyugdíjas vén öregember jött le, aki megállapította nála, hogy bronhitise van. Anyu rákérdezett többször is, hogy biztos nem tüdőgyulladás? De ő azt mondta, hogy nem! Még antibiotikumot se akart felírni, anyu kérdezett rá, hogy nem kellene-e az is. Apu szegény megnyugodott, hogy nincsen tüdőgyulladása, felöltözött, és lement a tölünk 3 percre lévő kisboltba, ahova mindig is járt. Ott kikért egy kólát, kifizette, összeesett és meghalt. :(((((
A törvényszéki boncolás kihozta, hogy keringési elégtelenség, aminek kiváltó oka a tüdőgyulladás!!!!! Amit ugye az orvos kizárt!!!!
Én erre már sajnos nem tudok mit mondani, mert értelmetlen a halála. Kigyógyult egy olyan szörnyű betegségből mint a rák, és a mai világban egy ilyen betegségben kell meghalnia az embernek!! Ez szörnyű!

De megpróbálunk most már visszatérni a mindennapi életünkben, én már a tegnapi nap folyamán varrtam is, a Marysal féle házikónak a februáriját, de nem sokat haladtam. Szépen - lassan, de biztosan.
Utólag is nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki még így ismeretlenül is részvétét fejezte ki! Nagyon sokat jelentett ez nekem!

"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani."

4 megjegyzés:

  1. Móni, őszinte részvétem!
    Elképesztő, hogy annyira ostoba országban élünk, hogy ilyesmi megtörténhet a 21. században!! Szörnyű!
    Nem lehet valahogy felelősségre vonni az orvost?! Tudom, Amerikában divat a műhibaper, de én nem hagynám ennyiben.
    Hihetetlen, hogy valaki képes ilyen hanyagul végezni a munkáját. Orvos létére pláne. Borzasztó. Nagyon sajnálom.
    Erőt kívánok, tudom, olcsó vigasz, talán idővel könnyebb lesz. Felfoghatatlan egy szülő elvesztése, 3 éve majd megszakadt a szívem, amikor anyósom elment, látni a párom fájdalmát szívszorító érzés. Csak sejthetem, milyen lehet elveszíteni egy szülőt, mindegy, hány éves is az ember.
    Ráészvétem!!

    VálaszTörlés
  2. Nina: köszönöm szépen!
    Gondolkodtunk mi is, hogy fel kellene jelenteni, vagy betegjogi képviselőhöz menni az üggyel, de már meg meggondoltuk magunkat. Sajnos visszahozni már nem tudjuk őt, és ő is így akarná. Csak annyit tudunk mondani, hogy nyugodjon békében.
    Nagyon nehéz felfogni, feldolgozni a hiányát, de az élet megy tovább.

    VálaszTörlés
  3. Móni őszinte részvétem. Ez tényleg tragikus. Teljesen ledöbbentem amikor elolvastam mi törtlnt édesapáddal.

    VálaszTörlés
  4. Csilla: köszönöm! Sajnos, hogy ez történt. És a mai nap is a legrosszabb, hogy a drága doktor úr még praktizál. Tegnap ment volna anyu a háziorvosunkhoz, mert még táppénzen van, és az öreg dokika volt megint. Alig tudott kijönni a rendelőből olyan ideges lett!

    VálaszTörlés

Örülök, hogy elnéztél hozzám, annak pedig mégjobban, ha üzenetet is hagysz!

Baby - Anna

A héten babalátogatóban voltunk Lola keresztapjának a testvérénél. Itt lakik tőlünk pár utcára, de olyan nehéz volt összeegyeztetni, hogy c...